Program, program hátán...

A mai nap két okból kifolyólag is fontos számomra. Az első, hogy a testvéremnek ma van a névnapja, a második pedig, hogy két év után végre leveszik a fogszabályzóm. Igen, fogszabályzós vagyok...vagyis csak voltam. Két év nem kevés idő, de szerencsésnek mondhatom magamat ugyanis legalább a gimit fogszabályzó nélül kezdhetem.

Egyszerű tervem volt. Reggel felkelek korán, megcsinálom a sisnek a csodálatos reggelijét, ágyba viszem neki közben még az ajándékát is odacsempészem, ami egyébként egy kagylós gyűrűtartó volt (mert tudni illik ő azt mondja: -gyűrűtartóból sosem elég!) és egy 'Boldog névnapot!' feliratú csoki....Na igen csakhogy nem egészen így alakult....

Reggel arra keltem, hogy baszott meleg van, így hát nagy nehezen lerugdostam magamról a takarómat és a telefonom kijelzőjére pillantottam. 9:31. Kellett egy pár perc míg tudomásul vettem, hogy elaludtam és a reggelinek lőttek. Dehát ez van az élet megy tovább így fogtam magam felhúztam a redőnyt és kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek egy kicsit közben felöltöztem és elindultam a fürdőbe. Egy farmer shortot és egy fehér haspolót viseltem aminek a váll része fekete. Gyorsan fogatmostam, megreggeliztem és jöhetett is a felköszöntés. Szerencsémre nagyon örült az ajándéknak még így, reggeli nélkül is. Délelőtt sorozatot néztem, szerkesztgettem a blogomat majd megebédeltem. Tudom nem valami izgalmas. Ebéd után gyorsan átfestettem a körmeimet fehérre, közben pedig, nagyon meglepő de sorozatot néztem. Lassan hazaért apa is és eldobott engem a fogászatra. Nem mondanám, hogy izgultam. Semmi féle feszengés nem volt bennem. Behívtak...egy háromnegyed óra múlva már a parkolóban álltam és anyát vártam, hogy értem jöjjön. De valami más volt, két év elteltével kicsit furcsa, hogy már nincs a számban a fogszabályzó, a fogaimon pedig nincsenek ott a brekettek...Anya viszonylag hamar odaért. Gyorsan elugrottunk bérletet venni neki majd boltba.

Itthon ledőltem az ágyamra és elkezdtem nyomkodni a telefonomat. Elvoltam nem mondom, messengeren többen is rámírtak amint meglátták, hogy elérhető vagyok. A Vani írt, hogy holnap talizni kéne, szóval megbeszéltük, hogy 1kor találkozunk a sulim sarkánál. de nem ő volt az egyetlen aki találkozót szeretne. Keszthely Feszt lesz a hétvégén (gondolom rájöttetek, hogy Keszthelyen) és a Fifi (ő keszthelyi) elhívott,mert múlkor a Múzeumok Éjszakáján is nagyon jól éreztük magunkat. Mondtam neki, hogy természetesen elmegyek. Rajtam kívül jön még Dóra, Bia, Lili és lehet, hogy Kristóf is lejön. Kristófót azért hívtuk le Fifivel, mert tudjuk, hogy Biának bejön,gondoltuk legalább együtt lehetnének kicsit sulin kívül. Na igen, úgyhogy pénteken mikor anyáék mennek a Balatonra engem kidobnak Keszthelyen és majd vasárnap mikor jönnek haza felvesznek. Utána blogoltam még egy kicsit, közben ittam a kaktuszos TopJoy-omat. A kupakban egyébként ez az üzenet állt: "Tudom, hogy rá gondolsz...;)" Nah persze, mégis kire?! Jó most Mira és Fifi biztos azt mondaná (Dóra pedig arra gondolna) "Jajj, tudod te, hogy kire! ;) Mondjuk, Nyusziraaa ;) ;)" Az úgy nevezett "Nyuszi" pedig nem más mint Márk. Márk egy 10-es srác, aki tavaly jött a sulinkba...mint a legtöbb ember általában!? Szóval olyan szeptember vége felé rámírt és azóta beszélgetünk. Ennyi! Ne kezdj el kombinálni! Na igen és még nem döntöttem el teljesen, hogy tetszik-e... De ebből úgysem lesz semmi több, szóval nem kell ezen gondolkodnom.