Nyaralás a csillagok között
A múlt héten végre elmentünk a lányokkal a Balatonra. Csak Dóri, Flóra és én! A mi kis kombónk...
Kedden az osztály egy részével moziba mentünk, hogy megnézzük a Baywatch-ot és hülyüljünk egy jót. Utána még sétálgattunk a városban így észresem vettük, hogy közben milyen későre jár. Végül már mindenki lelépett Bence és Milán hazakísértek, mondván: -Ilyen későn már nem hagyhatjuk, hogy egyedül sétálj haza. - Nagyon aranyosak voltak. Este már olyan fáradt voltam, hogy nem volt erőm összepakolni, így inkább csak gyorsan elvégeztem az esti rutinomat és bebújtam a pihe-puha ágyikóba.
Reggel amikor sikeresen összepakoltam, kint üldögéltem a konyhában és a müzlit próbáltam lenyomni a torkomon, mikor Dóri hívott, hogy itt vannak a ház előtt. Gyorsan kisiettem, a cuccokat bedobtuk a csomagtartóba és elindultunk. Flóra már a kocsiban ült mikor én beszálltam, szóval már egyenesen a Balatonra mentünk.
Az 5 nap alatt kb. minden nap ugyan úgy telt és mégis másképp. Jó későn felkeltünk, reggeliztünk, kártyáztunk (Dóri húga is ott volt), punnyadtunk. Aztán megebédeltünk kicsit pihentünk majd lementünk strandolni, ahol minen eggyes alkalommal találkoztunk egy, ha nem több olyan korunk beli (vagy akár felnőtt) fiúbandával akik megjegyezték egymásnak, hogy: - Húú, milyen jó seggük van. Nézd a bal oldalit! vagy inkább a középső?! - Azt hitték nem halljuk?! Vagy ha direkt azért mondták úgy, hogy meghalljuk, el nem tudom képzelni ki az a lány akinek ez bejön!...A strandon mindig eltöltöttünk jó pár órát és mikor már ment le a nap visszaindultunk a szállásra. Vacsiztunk, aztán mikor Dóri ágyba dugta a húgát, kiköltöztünk a kertbe a kis teraszra. Kicipeltünk egy csomó pokrócot, kaját, jó sok teát, meg bögréket, elhelyezkedtünk a földön kényelmesen, jól betakaróztunk és csak bámultuk a csillagokat. Gyönyörűek voltak! Egy pár hullócsillagot is láttunk és persze gyorsan kívántunk is, hogy nehogy elvésszen a varázs, majd egyszercsak mindig megszólalt valamelyikünk és akkor órákon át beszélgettünk. ha időnként csöndben maradtunk az egyáltalán nem kínos csönd volt...inkább megnyugtató. Beszélgettünk Dóriról és Bencéről, Flóra kiszemeltjét is minden este kibeszéltük. Szegénynek nagyon bejön, aztán kiderült, hogy van barátnője és azóta csak róla beszél Flórának, hogy milyen szép, kedves, aranyos. Neh is értem Flóra miért beszél még vele! Aztán előkerült a rettegett témám is! Márkról kérdezgettek, hogy mi van most köztünk, hogy állnak a dolgok, elkezdtek faggatni én pedig csak annyit tudtam válaszolni, hogy nem tudom vagy nincs semmi és ehez hasonlókat...ami igaz is volt. Márk egy 10-es srác. Tavaly jött a mi sulinkba. a folyosón mindig láttam, mikor szembe jött velem a lépcsőn, mindig észrevettem. Nem mondanám, hogy tetszett. Csak valahogy megjegyeztem az arcát (ami hozzáteszem, nálam nagy szó, ugyanis még év végén is láttam pár kilencedikest akikre meg mernék esküdni, hogy més sosem láttam őket!), és valahogy mindig összefutottunk. Aztán bejelölt facebookon meg bekövetett instán, de nem kerítettem ennek nagy feneket, hiszen a legtöbben az iskolából ismerőseim facebookon. Aztán szeptember vége felé egyik este rám írt és azóta kb. minden nap beszélünk. de nincs semmi, tényleg, hiszen már július vége van és még mindig semmi, szóval...én tartom magam ahhoz, hogy ez csak egy furcsa "internetes barátság"....vagy valami a féle. csak egy a gond. Azt hiszem idő közben megtetszett...
Órákon át csak beszélgettünk, hülyéskedtünk, hullócsillagokat vadásztunk. Minden este. Eddig is jó barátok voltunk. Mi voltunk hárman. Mindenki tudta, hogy ez a mi kis bandánk, senki nem próbált meg befurakodni. nem is ment volna neki. De ez alatt az 5 nap alatt, úgy érzem sokkal jobban megnyíltunk, sokkal több szál fűz össze, kapocs kapcsol össze minket, hiszen elmondtunk egymásnak a titkainkat, az igazi bajainkat, mindent! Mi a három jóbarát. Dóri, Flóra és én...
